2013. február 11., hétfő

Koncert


Mindenki izgatott volt. Az eggyel sötétebb árnyalatú egyberuhába öltözött, karcsú nők és az elegáns, zakós férfiak föl-alá rohangáltak a folyosón. Meghallották a csengőt. Kezdődik.
Bementek a terembe, megkeresték a meghívójukhoz passzoló matracot, és lefeküdtek a hátukra, arccal a plafonnak. Megjött a zongorista. Meghajolt, és nagy tapsvihar kíséretével fölsétált a plafonra. Leült a zongora mellé, elkezdett játszani. A muzsika olyan szelíden és gyönyörűen szólt, hogy arra nincsenek szavak. Az égből hangjegyek hulltak a nézők ölébe. Mikor a darabnak vége lett, a zongorista fölállt, meghajolt, és tapshurrikán közepette szállt le a felhők közül hozzánk, földiekhez. Ott újra meghajolt, és távozott.



Nóra zongorás meséje itt olvasható.